A lakberendezés egyik legnehezebb pontja a megfelelő kanapé kiválasztása. Sajnos nagyon sok esetben (szinte mindig), ami igazán szép az kényelmetlen. Sok designer szerint a kanapé még véletlenül sem szükséges, hogy kényelmes legyen. Hiszen nem arra van. Cabriót sem azért veszünk, mert milyen kényelmesen elfér benne a család. Egyébként pedig a modern ember ne heverésszen órákat a kanapéján, hanem mozogjon!
Szerintem a kanapé olyan egy lakásban, mint egy táska a nőknek. Lehetnek olcsó ruháid, ha a táskád szép az hihetetlen módon feldobja az öltözékedet.
Ami még "tönkreteszi" egy kanapé összképét az, ha ággyal van kombinálva. Én mindenáron ilyen kanapét szerettem volna, hiszen így a barátaim bármikor nálam aludhatnak. Ezzel sokat veszít egy kanapé légiességén, letisztultságán. Nem tud elemelkedni a padlótól, szinte érintenie kell azt, a lábtartó rész előre kell, hogy ugorjon, hogy az ágy sínnel egy síkba kerüljön.
Sok, szinte tökéletes kanapé azért nem jutott át a rostámon, mivel hiába volt gyönyörű, hátulról nem volt átgondolva a varrása, kiképzése. Az én lakásomban azonban nem a falnak támaszkodik, hanem a hátulját mutatja.
Az anyag kiválasztása is nagy fejtörést okozott. Először olyan szürke szövet kanapét szerettem volna, mint az ágyam, de végül nem találtam olyat, amibe beleszerettem volna. Féltem, hogy kiseggesedik, kinyúlik, mint ahogy sok boltban ez jellemző volt.
Bőr ne legyen, mert nyáron beleizzadsz, csúszik, télen hideg. Maradt a harmadik lehetőség, és ez az "alcantara" típusú velúr bőr-szerű anyag. Ez a szövet jól mosható, meleg és puha. Maradtunk hát ennél....
....egészen a megrendelés napjáig, amikor végülis bőrt választottam. Hogy miért? Mert mégiscsak az a szép. Addig jártunk az alcantara után, hogy a végén már nagyon nem tetszett a foltos felülete, a tapintása... na szóval ez kattant be nekem még időben.
Jött a színválasztás, ami viszonylag könnyen ment. A képen a parkettám látható, és egy vékony szövetcsík a leendő étkező székek bőréből. Először a hozzá nagyon hasonló tört fehéret választottam, de végülis ez a fotó meggyőzött: ha nem PONT egyforma, akkor legyen inkább nagyon más, és így a világosabb barnásszürkére esett a választás. Ez jobban mosható, és abban a hatalmas fehér térben jól mutat.
Száz helyet jártunk körbe, de végülis a Königs-Artban kiválasztottam Londont, az oldalt, és hátul steppelt, lábtartós és kinyitható ágyas kanapét. London a mai napon beköltözött hozzám.
<3 (A képen régi szobám Ikea bútorai láthatók, valamint a lámpák hűlt helyei. Ezeken persze hamarosan változtatok.)
